eper-rózsa-szarkaláb

Elsősorban hölgyeknek szánt magazin-kezdemény, amely nem csupán az élet felszínét karcolja írásaival, de nem rántja olvasóit nemkívánt mélységekbe. Nem diktál kész értékrendet, de segít eligazodni a meglévők között. Egyensúlyoz, bíztat és tanácsol. Folyamatosan rendelkezésre álló segítő kéz, bárki számára elérhető. Élj vele!

Friss topikok

  • eperrozsa: @Tsu: Szia Csurika, nagyon rég beszéltünk. Besűrűsödő feladataim és az események sodrása magukkal... (2011.09.03. 22:10) A nagybányai falra hányt borsó
  • LILIOM: Zseniális fogalmazás, olyan életszerűen leírtad, szinte magam előtt láttam! Ügyesek voltatok :) (2011.06.22. 21:40) "Furkó Kálmán katonája voltam"

Linkblog

Padon alvó történetek

2011.08.25. 20:51 | eperrozsa | Szólj hozzá!

Napjaink néma mellékszereplői. Látványuk hozzátartozik a nagyvárosi életformához, mint a járdaszegélyek facsemetéi vagy a közlekedésilámpák. Akár bosszant, felháborít minket megjelenésük, illatuk, fizikai jelenlétük, vagy az irányunkba indított verbális akcióik, akár szánalmat, együttérzést váltanak ki belőlünk életünk részét képezik. Valljuk a "mindenki a maga sorsának kovácsa" nézetet, ellenszenvvel viseltetve a "gyengék" iránt, akik önnön jellemhibáik következtében tartanak ott, ahol tartanak. Vagy sejtsünk sajnálattól összeszoruló szívvel Dickens figurákat a  jelentős testszőrzet és erősen elhasznált ruhadarabok alatt. Vajon az eszünkbe szokott-e jutni, hogy a névtelen "csövi a sarokról" egykor talán a szomszédunk volt?

 

A szomszédunk, vagy egy kolléga, valamely régebbi munkahelyünkről, akit kisodort életünkből az idő folyása, vagy egy volt osztálytársunk az "általánosból". Mondjuk a Balog. Akkor persze még nem ilyen volt, jaj, micsoda trükköket is tudott ez a Balog. Akkor még cigánykerekezett, leckét másolt, kötelet mászott a Balog, félt a dolgozattól és boldog volt, ha télen tornaórán kiengették az osztályt hógolyózni.  Örült és félt akkoriban, mint az összes többi gyerek, és akkor még neve is volt : Balog.

 

Van valami pikáns az emberi elme azon vonásában, hogy nem sajnál órákat az életéből arra, hogy a tévé előtt fiktív emberi sorsok alakulását kövesse, míg -s itt az olvasó elnézését kérem a kínos szójátékért- az utcán heverő hús-vér történetek elzárkózást és elutasítást váltanak ki belőle. Én kíváncsi természet vagyok s éppen ezért indítom el hamarosan a "padon alvó történetek" riportsorozatomat, amiben hajléktalan emberek mesélik el élettörténetüket.

 

Addig is, akinek a téma felkeltette érdeklődését, annak ajánlom figyelmébe az Erzsébet Téren jelenleg is zajló, egész hétvégés, ingyenes programsorozatot. A Gödör Klub Terasz Galériájában egy hajléktalanszálló bútoraiból berendezett lakószoba várja az érdeklődőket. Számos hajléktalanokból álló kulturális csoportosulás - zenekarok, színitársulatok -szórakoztatják a nagyérdeműt. Az élőkönyvtárból hajléktalan és szociálismunkás "könyvek" kölcsönözhetőek. Megimerhetőek, sőt kipróbálhatóak a józanságuk megtartásáért küzdő szenvedélybetegek rendelkezésére álló terápiás módszerek.
Irány a Gödör, egy urbánus nyárvégi kiruccanásra. Én biztosan ott leszek.

A bejegyzés trackback címe:

https://eperrozsa.blog.hu/api/trackback/id/tr423180547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása