eper-rózsa-szarkaláb

Szent-Györgyi Albert születésének évfordulója körül sokat idézgették a kiváló feltaláló híres mondásait az elmúlt héten. Ez azért is örvendetes, mert világhírű tudósunk nemcsak biológusként volt remek, hanem emberként is. A sejtek vizsgálata a világ természetének felkutatása olyan felfedezésekhez juttatták, amik irigylésre méltóak. Nem, elsősorban nem a C vitaminra gondolok, hanem arra ahogyan ez a ragyogó elméjű ember az életet látta. Volt valami megszállottság abban, ahogyan az élő anyagot vizsgálta, s abban, ahogy következetesen képviselte háborúellenes álláspontját, mint az élet értelmetlen elpusztításának bírálatát. A kettő nyilván összefügg. Egész közelről látta magát az életet, úgy, ahogy nem mindenkinek adatik meg. Nem csoda hát, hogy sajátos bensőséges viszonyba került vele. Miből gondolom ezt?

Például abból ahogyan test és lélek egységéről gondolkodott. Másként hogyan juthatott volna egy elméleti szakember olyan felismerésre, miszerint : " A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze. A sport a test útján nyitja meg a lelket."

 Ma élő tudósaink között is van, aki tudományos eredményei mellett az emberi lélek - vagy ha jobban tetszik tudat - birodalmában is ámulatba ejtő kalandokba bocsátkozik. Sőt, olvasóit is magával viszi s elkalauzolja rejtelmes útjain. Természetesen Csányi Vilmosra gondolok, akinek etológiai témájú könyvei széles körben ismertek s nagyon népszerűek, s akiről kevesen tudják, hogy számos irodalmi művet is alkotott. Méghozzá olyan különös hangulatú, olvasójára oly erős hatást gyakorló munkákat, amiknek semmi másra nem hasonlító atmoszféráját tán pontosan az adja, hogy írója nem a klasszikus szépírói kánon tagja. Az életre, az emberre, a tudatra, a nemi szerepekre, a társadalmi mechanizmusokra nagyon egyénien tekintő alkotó szeme, néha szó szerint a velőnkig lát. Az előítéletek ezúttal alaptalannak bizonyulnak. Nem sikerültek sem kémcsőszagúra, sem elrugaszkodottra híres biológus-etológus professzorunk prózái.

Csányi Vilmossal kapcsolatban csak azt sajnálom, hogy a politika felé nem orientálódik komolyabban. Szívesen lennék annak az országnak a polgára, amelyiknek ő a miniszterelnöke.