eper-rózsa-szarkaláb

Elsősorban hölgyeknek szánt magazin-kezdemény, amely nem csupán az élet felszínét karcolja írásaival, de nem rántja olvasóit nemkívánt mélységekbe. Nem diktál kész értékrendet, de segít eligazodni a meglévők között. Egyensúlyoz, bíztat és tanácsol. Folyamatosan rendelkezésre álló segítő kéz, bárki számára elérhető. Élj vele!

Friss topikok

  • eperrozsa: @Tsu: Szia Csurika, nagyon rég beszéltünk. Besűrűsödő feladataim és az események sodrása magukkal... (2011.09.03. 22:10) A nagybányai falra hányt borsó
  • LILIOM: Zseniális fogalmazás, olyan életszerűen leírtad, szinte magam előtt láttam! Ügyesek voltatok :) (2011.06.22. 21:40) "Furkó Kálmán katonája voltam"

Linkblog

Apró lépcsőfokok

2011.06.28. 18:06 | eperrozsa | Szólj hozzá!

                               Apró lépcsőfokok


A hely és az idő tengelye mindannyiunk számára meghatároz egy pontot a létezés koordináta-rendszerében. Talpon maradni az adott paraméterekkel sokunk számára nagyon nehéz. A mi felelősségünk, hogy lehetőségeink által behatárolt mozgásterünkben merre indulunk. Mindig megtesszük azokat a lépéseket, amiket megtehetünk önmagunkért, vagy tulajdon határainkat meg sem közelítve egyhelyben toporgunk? Számos apró trükk létezik, hogy túléljük a rossz időket és akkor is minőségi élménnyé emeljük hétköznapjainkat, amikor úgy tűnik, a külső tényezők az értékvesztés felé vezetnék életünk. Ne feledjük: a kormánykerék a mi kezünkben van. Ebben szeretnék segítséget nyújtani fokozatosan, az apró lépcsőfokok programmal.

Elindulni mindig onnan kell, ahol vagyunk. Abból kell tehát kiindulnunk amink van, de tisztában vagyunk egyáltalán saját titkos fegyverkészletünk tartalmával? Végezzünk mustrát, készítsünk leltárt tartalékainkról. Kiindulásként ott van például saját testünk. Mikor néztünk rá utoljára előítéletektől mentesen, ítélkezés nélkül, egyszerűen csak érdeklődve? Mikor mozgattuk át úgy, hogy igazán jólesett neki? Olyan ember nincs akinek a mozgás nem okoz örömöt, csak olyan aki még nem találta meg a „saját mozgását”. A sport az alattomosan kialakuló depresszió leghatékonyabb távoltartója, a mozgásban-levés élménye rímel az élet ritmusára. 

Futás közben például folyamatos "haladás-élményt" élhetsz át, ami a tehetetlenség érzésének  kiváló ellenszere. Aki pedig nem bír futni, gyalogoljon bátran! Ráérsz áttérni a futásra, ha a tempós sétát már unalmasnak találod. Mielőtt elcsüggednél gondolj bele: senki nem fogja  számon kérni, hogy ez hónapok vagy évek alatt következik be, ha egyáltalán. Csak önmagunknak tartozunk elszámolással, nekünk pedig minden lépés: nyereség!
 

Én magam gyaloglással kezdtem, szó szerint lépésről lépésre haladtam, míg három év múlva lefutottam egy hegyi félmaratont. Három év kellett, hogy a félórás, átlagos tempójú, átlagos terepen végzett sétákból 21 km-es, hegyi futás kerekedjen.  Ennek történetét szívesen megosztom Veled, egyben ráléphetünk a naposabb oldal felé kanyargó lépcső első fokára. Hamarosan!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eperrozsa.blog.hu/api/trackback/id/tr383022461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása